Felső-Mátrai Általános Iskola
Falutörténet
Megjelent: 2008. április 25.

A Felsõ-Mátrai falvak történelme

A kis hegyi falvak eredetérõl a mai napig megoszlanak a vélemények, az egyik nézet szerint német, a másik szerint döntõen szlovák eredetû népesség élt itt. Vélhetõen mind a két népcsoportból érkeztek ide betelepülõk. Az elsõ telepesek üvegfúvással kezdtek foglalkozni, amelyhez a környezõ erdõk biztosították az alapanyagot. Erre utal régi nevük: Ötházhuta-Mátraszentimre, Fiskalitáshuta-Mátraszentlászló, Felsõhuta-Mátraszentistván.

A Felsõ-Mátra, vagy ahogyan másképpen nevezik a Nyugati-Mátra hosszú idõn át ismeretlen volt a nagyközönség számára. Az 1900-as évek elején megjelent "Mátrai és gyöngyösi kalauz" címû munka szemléletesen mutatja be a településeket és az itt élõ embereket:

"Galyát magas fekvésû, szénégetõktõl lakott hutáknak nevezett kis községek környezik északról és nyugatról, amelyek magukban véve is érdekesek, és nagyobb kirándulások alkalmával, mint megszálló helyek alkalmasak. Nyájas kis faluk ezek, magyarul is beszélõ tót lakossággal (hol némi élelmiszert, leginkább tejet, vajat kaphatunk) jó forrásokkal és szép üde hársfákkal. Ötházhuta 780 m magasságban, a másik kettõvel együtt a Hasznosi-patak legmagasabb forrásainál. E kis falukban természetesen nagy esemény egy-egy turistacsapat elszállásolása. Összegyûlnek a fiatalok, öregek: elõkerül a harmonikás, és kész a bál. Akad, ki jól ismeri a régibb magyar nótákat és dalolgatnak. Az elszállásolásnál az értelmes bíró nagy segítségünkre van: ahol iskola van, természetesen az értelmileg kimagasló tanítóval lépünk érintkezésbe."

Az 1930-as években egy sor szállodát, szanatóriumot emeltek a Mátrában, mely hamarosan az úri középosztály körében kedvelt klimatikus üdülõhellyé vált. Ebben az idõszakban épült a galyatetõi Nagyszálló. Ugyanebben az idõben emelték a mára jelképpé vált Három falu templomát, illetve a galyatetõi templomot.

A Mátrán belül is sajátos helyet foglalnak el a felsõ-mátrai falvak, hiszen lakói - eltérõen a Mátra más részeitõl - döntõen szlovák ajkúak voltak. "A csekélyszámú németek és tótok újabb kori telepítvényesek, az utóbbiak az Ágasvártól a Galyatetõig húzódó hegygerincen három kis telepen (Hasznosi Felsõhuta, Fiskalitáshuta, Ötházhuta), valamint a gerinc tövében épült Szuhahután laknak, s mai napig tiszta tótnyelvû telepeket alkotnak, melyekben magyar ajkú lakosság egyáltalán nincs."(1930)

1938-ban Szent István király halálának 900. évfordulója alkalmából országszerte hatalmas ünnepségeket rendeztek, ennek részeként kapta az akkori Ötházhuta a Mátraszentimre, Fiskalitáshuta a Mátraszentistván, Óhuta a Mátraszentlászló nevet. Néhány évvel késõbb épült meg az elsõ mûút Hasznos felõl. 1942-ben született meg a javaslat, hogy a Hasznoshoz tartozó több külterületi lakott hely önálló községgé váljon.

1944 áprilisától vált Mátraszentimre önálló közigazgatási egységgé. Galyatetõt 1948-ban csatolták Mátraszentimréhez.

A második világháborút követõen jelentõs átrendezõdés következett be. A szlovák-magyar lakosságcsere egyezmény keretében a Felsõ-Mátrában élõ szlovákok jelentõs részét kitelepítették. A mai lakók nagy része azonban tovább õrzi nyelvében, hagyományaiban a szlovák gyökereket.

A turizmus tömeges fellendülése az 1960-70-es évekre tehetõ. S a mai napig jelentõs idegenforgalmi szerepet tölt be Heves megyében, illetve az Észak-Magyarországi Régióban.


<<<<<<< article_fulltext.tmpl

=======
>>>>>>> 1.6
Hírlevél-feliratkozás
Szavazás

Szerettek iskolába járni?

  • Igen
  • Nem
  • Mi az, hogy iskola?
Minden jog fenntartva. Felsõ-Mátrai Zakupszki László Általános Iskola és Napköziotthonos Óvoda. 2008. Az anyagok másolásához, a forrás és hivatkozási link feltüntetése esetén hozzájárulunk.